Az első bejegyzésemben ígértem, hogy röviden írok a képernyőolvasókról. Hasznos lehet annak is, aki még sosem használt ilyet és el sem tudja képzelni, hogyan működik ez. De talán annak sem haszontalan, aki már használ egyet. Ő most ütköztetheti saját tapasztalatait az enyémmel.

Az eredetileg rövidnek szánt bejegyzésről már írás közben kiderült, hogy nem lesz rövid, ezért két részre bontom. Ez az első rész lesz, ami általánosságban szól a képernyőolvasós munkáról. A második része egy következő cikkben jön, és konkrétan az egyes olvasókról fogok benne elmélkedni.

Mi is az a képernyőolvasó?

A képernyőolvasók vezérelhető szövegfelolvasó szoftverek. A számítógép képernyőjén megjelenített szöveges információt a felhasználó számára beszéddé alakítják. (Angolul text to speech, rövidítve TTS.)

Míg eredetileg a TTS programok a megkapott szöveget elejétől a végéig felolvasták, addig a képernyőolvasót bizonyos határok között irányítani lehet, azt olvassa amire használója utasítja. Lehet a szövegben navigálni, szövegrészeket elolvastatni vagy éppen kihagyni. Gyakorlatilag a használó egy kurzort mozgat billentyűzet segítségéve az aktív terület határain belül, éppen úgy mint ahogy egy szövegszerkesztőben mozgatható a kurzor a szerkesztési területen.

Egyetlen nagy és igen jelentős különbség van a látó és vak számítógép használat között. A látónak rendelkezésére áll az egér vagy valami hasonló pozícionáló eszköz, amivel szabadon mozog, akár a szerkesztési területen kívül is. A nem látó nem képes „szabadon” pozícionálni, így az egér használat vakon nem jellemző. A képernyőolvasót használó ember alternatív módszereket alkalmaz az egér helyett. Alapvetően billentyűzettel kell operálni.

A képernyőolvasó használata

A képernyőolvasós számítógép használat három dologra épít.

• Egyrészt az operációs rendszer sajátosságaira,
• másrészt az azon futó program, alkalmazás vagy egyéb objektum lehetőségeire.
• Harmadrészt ehhez ad hozzá egy újabb halmazt maga a képernyőolvasó program.

Az első halmaz a mai operációs rendszerek esetén biztosított. A harmadik, – a felolvasó program – adott. Viszont a használni kívánt programnak, alkalmazásnak a minősége alapvetően meghatározza, hogy vakon használható-e vagy sem. Ezt szokták akadálymentességnek nevezni. (Én ezt a kifejezést nem szeretem, de mivel jobbat nem tudok, én is ezt használom.)

Az akadálymentesség általánosságban egyébként sokkal többet jelent, mint amiről én beszélek. (Erről szól ez az angol nyelvű cikk: Introduction to Web Accessibility.) Én csak a nem látók nézőpontjából közelítem a kérdést. (Erről ebben a bejegyzésben írok.)

Akadálymentes felhasználói programok

Egy program, – és most, amikor programról beszélek, akkor kifejezetten önálló asztali megoldásra és nem webes alkalmazásra gondolok, – általában önálló felhasználói felületet, és menüszerkezetet biztosit a felhasználónak. A program kezelőfelülete több részre osztott lehet, ami egy összetett felületet eredményez, és kezelése egérrel való munkára optimalizált. Az ilyen programot akkor képes egy nem látó használni, ha a munkaterületen kívüli kontrollok (menüszerkezet vagy bármi, aminek használata szükséges a program működtetésére) egér használata nélkül is elérhető. Erre szolgálnak tipikusan a vezérlő billentyűk vagy gyorsbillentyűk. (Angolul shortcuts.)

A munkaterületen belül lévő kontrolok közötti navigáció TAB sorrendben történik. A sorrendet bejárási sorrendnek is nevezzük, és a felhasználói felület készítője definiálja. Nevét arról kapta, hogy a tabulátor billentyű egymás utáni lenyomásával az egyik kontrollról a másikra kerül a kurzor, és így a munkaterület összes kontrollja bejárható. Mozoghatunk a munkaterületen a kurzor billentyűkkel (fel, le, balra, jobbra nyilak) is, ekkor a képernyőolvasó által megszabott módon fog a kurzor mozogni.

Szöveges mezőkben a szokásos felolvasási sorrendben történik a navigáció. Magyar szövegben pl. fentről lefele és balról jobbra.

Webes felületek, webalkalmazások

A webalkalmazások másképp működnek. Bár itt is léteznek olyan billentyűkombinációk, melyek meggyorsítják a működtetést, mégis jelentős különbséget jelent, hogy a böngésző teljes munkaterületét kitölti az alkalmazás. Menüszerkezettől tartalmi részekig minden a munkaterületen helyezkedik el. Tehát itt a kurzorral a teljes alkalmazás végigjárható. De ennek is van hátulütője.

A problémát azzal érzékeltetném, hogy pl. amennyiben a munkaterület alján írok egy szöveges mezőbe, hogyan nyomok meg egy sok sorral feljebb elhelyezett gombot?

1. Végig lépkedek visszafele a teljes munkaterület tartalmán, amíg megtalálom a keresett gombot. Ez egy működő lehetőség, csak nem hatékony.
2. Ha létezik gyorsbillentyű kombináció, ami éppen azt a gombot aktiválja, az jó, de ilyet általában csak a szabványosított alkalmazások tartalmaznak (Pl. Google naptár).

Itt kerül előtérbe a képernyőolvasóknak az a képessége, amely lehetővé teszi, hogy jelölő nyelven (angolul markup language) (lásd: Jelölőnyelv – Wikipédia) készült, úgy nevezett strukturált dokumentumok szerkezetét felismerik és a szerkezeti elemek között speciális billentyűkombinációkkal navigálni lehet. A webalkalmazások által megjelenített HTML lapok is strukturált dokumentumok. Ha akadálymentesek, akkor nagyon jól lehet velük vakon is dolgozni.

Az alapvető navigációs sorrend ugyanaz, mint a felhasználói programok esetén. Tab sorrend a kontrollok között és felolvasási sorrend szövegblokkokban. Ezt írják felül az előbb említett struktúrát végigjáró billentyűkombinációk.

Dokumentumok olvasása

Strukturált dokumentumok a pdf dokumentumok is, sőt, a Microsoft Word dokumentumok és a Power Point prezentációk is tartalmaznak olyan jelöléseket, amiket a képernyőolvasó azonosít. Ezek a dokumentum fajták a weblapokhoz hasonlóan, az ott használt billentyűkombinációkkal bejárhatóak.

Összegzés

A képernyőolvasóval való munka során ismernünk kel az operációs rendszerünk, és a használt program billentyűkombinációit, valamint a képernyőolvasónk által biztosított speciális billentyűkombinációkat is. Igaz ugyan, hogy ahány program annyi billentyű kombináció, – hisz ez nincs szabványosítva, – de ettől nem kell megijedni. A gyakran használt programok kezelését előbb-utóbb megtanuljuk. 😊

A használni kívánt alkalmazásnak lehetővé kell tennie az akadálymentes kezelést. Sajnos nagyon sok olyan programmal találkozhatunk, amit a legtapasztaltabb felhasználók, a legügyesebb képernyőolvasókkal sem képesek használni, mert a program alkalmatlan a vakon való használatra.

A képernyőolvasós navigáció esetén egy kurzort mozgatunk, szövegrészek között felolvasási sorrendben, kontroll elemek között Tab sorrendben tudunk mozogni. Ettől nem tudunk eltérni.
Gyakran előforduló helyzet az, amikor egy jó szándékú segíteni akaró azt javasolja, hogy „menj balra, ott az OK gomb, amit meg kell nyomnod”. … A vége csak az, hogy: „Jaj, most hova mentél!” 😊