Vakfolt

Egy blog arról, ahogy a dolgokat látjuk. Tapasztalatok vakon való számítógép használatról, vélemények webes megoldásokról, alkalmazás vizsgálatok, értékelések, tanácsok. Meg sok minden egyéb. Látóknak, és nem (annyira) látóknak.

---

Az önállóság, – az a képesség, hogy saját erőnkből képesek vagyunk megtenni amit eldöntünk, – az egyik legértékesebb kincsünk. Amikor felismertem, hogy készülnöm kell a vakságra, tudtam, hogy ezt fenyegeti a legnagyobb veszély. Végiggondoltam tehát, hogy mi az, amit meg kell tegyek valamilyen fokú önállóság megőrzése érdekében.

Először is, megtanultam jól-rosszul vakon gépelni, kihasználva azt az átmeneti időszakot, amíg valami keveset még láttam. Az interneten találtam néhány ingyenes gépírás oktató programot. Persze mindegyikhez kell használni a szemünk, ezért van jelentősége annak, hogy volt némi látás-maradványom. Én a „manonet” nevű programot használtam.

A gépírás megtanulása egy nem látó számára úgy gondolom, az egyik legfontosabb dolog. A különböző vakokkal és látássérültekkel foglalkozó szervezeteknél ugyan segítenek neked, de „kevés a fóka és sok az eszkimó”.

Tehát bíztatnom kell mindenkit, aki hasonló helyzetbe kerül, és van rá lehetősége, hogy tanuljon meg önállóan minél több dolgot, amit tud, addig amíg van valamire használható látása. A gépírás tanulás határozottan ilyen. Lesz rengeteg olyan dolog, amiben csak később tudsz lépni (pl. közlekedés) és szakember segítségére lesz szükség.

Számítógépen, képernyőolvasó használatával némi kompromisszum elfogadása és bizonyos feltételek teljesülése esetén sok mindent el lehet intézni. Ügyintézés, olvasás, tanulás, vásárlás, kapcsolattartás, stb.

Kompromisszumok:

El kell fogadnom, hogy

• nem vagyok képes olyan hatékonyan dolgozni a számítógépen, mintha látnék,
• a képernyőolvasóknak vannak korlátai, hibái,
• a képeket, videókat a legjobb felolvasó program sem tudja élvezhetővé tenni,
• szemünk helyett (vagy mellett) képernyőolvasó használatával kell élnünk.

Feltételek:

• Megfelelő hardvert kell választanunk. A segédprogramok, melyeket használni fogunk, erőforrás igényesek. De egyáltalán nem mindegy az sem, hogy milyen mobil telefont használunk. A mindennapokban a látássérültek körében elterjedt – olcsónak egyáltalán nem nevezhető – Apple iPhone használat nem luxus, hanem praktikum. A telefon egy komoly segédeszköz. (Az iOS beépített VoiceOver funkciója az eszköz szerves részeként tartalmazza a rosszul, vagy egyáltalán nem látó gazdája támogatási képességét és az operációs rendszerrel együtt fejlődik, nem igényel telepítést vagy esetenként frissítést.)
•  Igényeinknek, lehetőségeinknek, valamint számítógépünk operációs rendszerének megfelelő képernyőolvasó programot kell telepíteni. Szerencsére Windows 10 alatt több ilyen elérhető ingyenesen, ami jó hír a rászorulóknak, mert vannak igen drágák is. (A képernyőolvasókról röviden egy következő bejegyzésben írok.)
•  A legfontosabb, tőlünk független feltétel, hogy a programoknak, mobil alkalmazásoknak, és weblapoknak késznek kell lenniük arra, hogy képernyőolvasóval kezelni lehessen őket.

Ezzel el is érkeztünk arra a pontra, ahol magyarázhatóvá válik, miért kezdtem bele ebbe a blogba.

Motivációm a blog elindítására

Tapasztalatom alapján sok jó kezdeményezés van arra, hogy sorstársaink számára is használható szolgáltatások üzemeljenek az interneten. Látunk ilyet a közigazgatásban és a versenyszektorban is. Ugyanakkor észlelhető ezen a területen visszalépés, amire jó esetben az a „kincstári” válasz, hogy a megújult felületek „akadálymentesítése” (hogy mennyire nem szeretem ezt a kifejezést…) az új weblap, vagy a megújult alkalmazás stabilizálódása után fog megtörténni. Néha ez meg is valósul.

Sok esetben azonban sem ígéret, sem válasz nem érkezik a felület használhatatlanságával kapcsolatban. Ez annál inkább fáj, mert igen gyakran találkozom ezzel az elhallgatással versenypiaci szereplők esetén, akik elvileg az ügyfelek kegyéért versengenek, és pénzükből élnek. Nem tudok másra gondolni, mint hogy a gyakorlatban inkább arról van szó, hogy fiatalos, trendi megjelenést akarnak mutatni, ami „izgalmas”, „innovatív” képzetet alakít ki a célközönségben. Ennek oltárán áldoztatik fel a használhatóság. A marketingesek számára a „hendikeppel” élők nem alkotnak akkora ügyfélkört, hogy az önállóságukra áldozzanak. Pedig sokkal nagyobb az érintettek köre, mint elsőre látszik.

Az ENSZ által a fogyatékkal élők jogairól szóló egyezményben (CRPD) megfogalmazott alapvető emberi jog az önálló és másokkal egyenértékű hozzáférés – többek között – az informatikai és távközlési eszközökhöz és rendszerekhez.

Emellett létezik a digitális tartalmakhoz való akadálymentes hozzáféréssel foglalkozó nemzetközi szabvány, a Web Content Accessibility Guidelines (WCAG 2.1). Erre épül az Európai Unió aktuális szavályozása az ETSI EN 301 549 – V3.2.1 – Accessibility requirements for ICT products and services. De vannak iparági ajánlások is mint pl. „A Magyar Nemzeti Bank 4/2017. (III.13.) számú ajánlása a fogyatékos ügyfelekkel kapcsolatos bánásmódról”.

Gyakorta nem is hiányzik sok ahhoz, hogy használható legyen egy felület, de ha a megrendelő nem követeli meg az akadálymentes működést, akkor nem várható jó eredmény. Mert itt a kulcs nem a készítő, hanem a megrendelő. Már a fejlesztési igény definiálásakor érdemes megfogalmazni az akadálymentes használatra vonatkozó elvárást, mert később átalakítani azt ami kész, többe kerül, mint az elején odafigyelni.

Kerestem az interneten olyan írásokat, amik azzal foglalkoznak, hogy hasonló cipőben járó embereknek mi a tapasztalata, vannak-e látássérülteknek ajánlott webalkalmazások, jó megoldások. Egyáltalán a szolgáltatók, közigazgatás szereplői hogyan viszonyulnak a nem látók megfelelő kiszolgálásához.

És mit találtam?

Mivel ilyen témájú tartalmakat nem nagyon találtam, elhatároztam, hogy elindítok egy blogot. Ez a vakfolt, ahol megpróbálom saját tapasztalataimat összegezve bemutatni a magyar helyzetet.

Nem kívánok tudományos módszerességgel, az ismert szabványok szigorú követelményei alapján vizsgálni minden szembe jövő weblapot. Azonban egyszerű, érthető és azonos szempontok alapján igyekszem értékelni a különböző szolgáltatói felületek használhatóságát. (Az értékelés módszeréről egy újabb bejegyzésben írok itt.)

Mit akarok elérni?

Célom kettős.

Egyrészt az érdeklődők hasznos információval való ellátása. Mi használható vakon, és mi nem. Ne kelljen minden látását elvesztő embernek újra felfedezni a spanyolviaszt. Itt mindent megtalálsz, amit én tapasztaltam és fontosnak gondolok leírni.

Másrészt reményeim szerint az illetékeseknek sem lesz mellékes az, hogy milyen vélemény, értékelés jelenik meg a nyilvánosság előtt az általuk fejlesztetett szolgáltatói felületről. Ez által sikerül némi nyomást gyakorolni rájuk a fogyatékkal élők irányába mutatott nagyobb szolidaritás érdekében.

Szeretném, ha egyébként egy élettel teli bloggá válna a vakfolt. Ennek érdekében a cikkeket lehet kommentálni, várom a reakciókat, de kulturált formában. 😉. (A hozzászólás lehetősége még kidolgozás alatt van, addig jöjjenek az e-mailek.)

Bármelyik fél hasznosnak találja a blogot, akkor már nem feleslegesen készülnek ezek az írások. Ha pedig a weblapok következő verzióin jobbakká válnak a kritika alapján, akkor elértem valamit.