Linux „dióhéjban”

Szabadságra vágyik? Használjon Linuxot. Olyan, mint egy sportmotor, ázhat-fázhat rajta, de a szabadság örömét semmi sem veheti el. A megszokottra vágyik? Használjon Windowst. Olyan, mint egy luxusautó. Nem ázik meg, nem fázik benne, de a megkötöttségek gúzsba köthetik

Megtisztelő kérésnek teszek eleget: Merényi András, a Vakfolt blog szerzője felkért, hogy röviden írjak arról, hogy vakok számára miért lehet érdemes Linuxot használni, és ez hogyan valósítható meg.

A magyar nyelv értelmező szótára szerint: a vakfolt „1. (biológia) A szem recehártyáján az a rész, amely érzéketlen a fényhullámok iránt. A vakfoltra eső fénysugarakat nem látjuk.”.

Tehát: ez az elsődleges jelentése. Azonban az agy a vakfoltot megfelelően lekezeli, vagyis hiába minősül érzéketlen területnek, azok, akik jól látnak, tökéletes képet észlelnek.

Most kíséreljünk meg világosságot hozni a Linuxszal kapcsolatos tévhitek helyére!

Mi a Linux?

A Linux kernel (rendszermag) Linus Torwalds által fejleszteni kezdett rendszermag számítógépes operációs rendszerekhez. Az operációs rendszert úgy fordíthatjuk köznyelvre, hogy az egy olyan számítógépes alkotás, mely arra szolgál, hogy a számítógépet működtesse. Aki operál, az műt, dolgozik, alkot, az operátor speciális műveleteket végez stb. Köznyelven megfogalmazva: a számítógépet működtető rendszernek legalább két oldala van. A belső oldala mind azon szoftverek összessége, melyek arra szolgálnak, hogy a számítógép részegységeit összehangolja, működtesse. Ilyen részegység a feldolgozóegység (processzor), a memória, a háttértárak (melyek a gép kikapcsolt állapotában is tárolják a programokat és adatokat, az alaplap, a hangfeldolgozó egység, a grafikus feldolgozóegység stb.

Az operációs rendszer legfőbb feladata a hozzá készített szoftverek, ún. alkalmazások végrehajtása, szakszóval: futtatása. A számítógépet azért használjuk, hogy a rá írt alkalmazások segítségével bizonyos feladatokat elvégezzünk. Az alkalmazások lényegében olyan utasítássorozatok, melyek meghatározott típusú adatokat kérnek be, dolgoznak fel és tárolnak el akár további felhasználásra, akár végső eredményként. Az alkalmazás olyan szoftver, amelyet már közvetlenül kezelhetünk.

Az operációs rendszer külső oldala a velünk való kommunikációja, azaz például megjeleníti a grafikus munkakörnyezetet, melyen megjelennek az alkalmazások, melyekkel dolgozhatunk, pl. szöveget írhatunk, zenét hallgathatunk, böngészhetjük a „világhálót” stb.

A Linux rövid története

Az operációs rendszer belső oldala a kernel, külső oldala a shell. A kernel dióbelet, belet jelent, a shell kagylóhéjat, dióhéjat. Ez a hasonlat nem véletlen. A kernel, nevezzük ezen túl rendszermagnak, védett, és a legfontosabb feladatokat látja el, például: hálózatkezelés, memóriakezelés, feladatok elosztása, ütemezése stb. A shell az a külső forma, ami megjelenik, például a képernyőnkön.

Linus Torwalds 1991-ben a rendszermagot, az ún. kernelt kezdte el fejleszteni.

Az életre hívott GNU mozgalommal megteremtette a szabad szoftver igényét, elindította a GNU mozgalmat és célja volt egy komplett operációs rendszer elkészítése, azonban ez sokáig nem valósulhatott meg. A GNU mozgalom a 80-as években számos, jól használható szoftvert írt, de nem írta meg a rendszermagot. Linus Torwalds a rendszermagot írta meg, de nem volt hozzá elég olyan szoftvere, mellyel a rendszermagból használható rendszert készíthetett volna. A két rendszert „házasították, így alakultak ki a ma ismert GNU/Linux terjesztések.

Mi fán terem a disztribúció?

A disztribúció, vagyis terjesztés, elosztás, olyan szoftverválogatás, melyben rendszermagot és rendszerhéjat (shell), valamint sok egyéb szoftvert, eszközöket (tool), segédprogramokat (utility) és alkalmazásokat (application) válogatnak össze.

A GNU segédprogramok és a linux rendszermag és pár egyéb szoftver együtt alkotta az ősi Linux terjesztéseket, mint a Debian, a RedHat és a Slackware. Ezek mind a mai napig léteznek, de a Debian és a RedHat ág él teljes pompájában, a Slackware-ből nemrég jelent meg új verzió, de elég kevesen használják.

A szabad szoftvereket forkolni lehet. A fork szó vasvillát jelent, ennek eredete az, hogy a szoftver forráskódjából egy új verziót ágaztatnak le, ami az új megoldást tartalmazza. Majd egy újabb megoldás készül ugyanarra a kódra, ami egy újabb leágazás. Ezek a leágazások jelentik a villa ágait, amelyek egy közös kódon alapulnak. Természetesen vannak jogi megkötések, pl., hogy mindenkinek a szerzőségét tiszteletben kell tartani, azaz: nem szabad eltávolítani a szoftver készítőjére vonatkozó információkat, jelezni kell, ki mit módosított, mihez mit tett hozzá stb. Egy másik ilyen megkötés, hogy a szabad szoftver általában nem tehető zárttá.

Természetesen számos licenc van, de ebbe most nem merülnénk bele. Akit bővebben érdekel, az elektronikus közigazgatási szabad szoftver kompetenciaközpont honlapján ( Mi a szabad szoftver?) talál bővebb információt.

A fork miatt (mondjuk magyarul leágaztatásnak) tehát a Linux terjesztések egész családfája alakult ki. Például: a Debianból ered az Ubuntu, az Ubuntuból a BeLin (beszélő Linux), az Ubuntuból a Linux Mint, a RedHatból a Fedora stb.

Az ún. független disztribúciók a három ősdisztrótól függetlenül, ha úgy tetszik, teljesen az alapokról épülnek fel, ilyen például az Arch.

Minden Linux-terjesztésre jellemző, hogy ún. Unix-szerű. A Unix egy régi, de jól bevált operációs rendszer, melyet nagyvállalati számítógépeken használtak, esetleg használnak még a mai napig is, bár korábban elterjedtebb volt. A Unix-szerű azt jelenti, hogy a felépítése és a működése nagyon hasonlít rá.

A Linux rendszermag, a GNU szoftverek és más összetevők egységbe szerveződése miatt általában GNU/Linux rendszereknek szoktuk ezeket nevezni. Természetesen mindegyiknek van valamilyen sajátos neve, és gyakran előfordul, hogy az egyes verzióik is valamilyen sajátos nevet kapnak, de ez nem mindig jellemző.

Hogyan szerezhető be?

Minden GNU/Linux terjesztésnek van saját honlapja, innen letölthető a telepítő, amit ki lehet írni pendrive-ra, dvd-re, és erről indítva a gépet, fel lehet telepíteni. Érdemes megemlíteni, hogy többféle kiadási modellt is ismerünk.

  • Rolling, vagyis gördülő: amint frissül valami, azonnal közzéteszik, a rendszer része lesz. Ez vonatkozik a telepítésre és a frissítésekre egyaránt.

    Ilyen az Arch. Hátránya, hogybelekerülhetnek instabil csomagok.

  • Ütemezett: Meghatározott rend szerint érkeznek egymás után a különböző verziók. Tipikusan ütemezett kiadás az Ubuntu, melynél az átmeneti verziók fél évente követik egymást, a hosszan támogatottak pedig két évente jönnek. A hosszan támogatott Ubuntu-verziót attól függően támogatják öt vagy három évig, hogy az eredeti Ubunturól van-e szó, mely GNOME asztali környezettel jön, vagy valamelyik ágról, amely más asztali környezetet tartalmaz, pl. Ubuntu Mate, ez utóbbiak három évig kapnak támogatást.

    Ennek a modellnek a hátránya, hogy az erőltetett munkatempó miatt nem mindig marad idő mindent kitesztelni, kijavítani.

  • „Amint kész lesz”: A Debian két évente ad ki új verziót, az egyes verziókat öt évig támogatják. Nincs fix kiadási időpont, „amint kész lesz”, akkor érkezik. Hátránya, hogy nem a legfrissebb szoftverek kerülnek bele. Előnye, hogy ezeket a szoftvereket kitesztelték, stabilak, megbízhatóak.

Hogyan működik?

Az operációs rendszereket és alkalmazásokat alapvetően kétféle módon lehet kezelni. Parancssorból karakteresen, valamint grafikus munkakörnyezetben. A parancssoros működés lényege, hogy beírunk valamit, a gép csinál valamit, amit kiír a képernyőre vagy valamilyen más cselekményt végez, pl. nyomtat, megszólal rajta a zene stb.

A grafikus munkakörnyezetben a kezdők számára ez sokkal egyszerűbb, billentyűparancsokkal, esetleg egérrel vagy érintőképernyőn lehet kezelni a rendszert anélkül, hogy angol nyelvű parancsokat kellene ismernünk.

Tévhit, hogy a Linux rendszereket csak parancssorból lehet kezelni. Tény, a parancssor az erősségük, de a mindennapi igényeket simán kielégíti a grafikus munkakörnyezetek bármelyike, mert hogy ebből is több van, nem úgy, mint Windows alatt.

Természetesen a karakteres és grafikus munkakörnyezethez is rendelkezésre állnak képernyőolvasók, rendelkezésünkre áll optikai karakterfelismerő, webböngésző, zenelejátszó, kezelhetjük a braille kijelzőket, használhatunk irodai programcsomagot, olvashatunk pdf-et, tehát amire egy átlagos vak embernek a mindennapi használathoz szüksége van, elérhető Linux alatt is.

Linux alatt minden többféle. Többféle parancssoros parancsértelmező van, pl. Bash, Zsh, Ksh, stb. Ugyanígy, grafikus munkakörnyezetekből is, melyeket asztali környezeteknek (desktop environment) nevezünk, rengeteg van, a teljesség igénye nélkül: Mate, GNOME, Cinnamon, KDE, XFCE, LXQT, LXDE, Budgie, Moksha, stb.

A linuxoknak sajátossága az ún. csomagkezelés. Ennek az a lényege, hogy általában nem akárhonnan tölhthetünk le szoftvert, hanem a terjesztés csomagtárolóiból, amelyet a csomagkezelővel tudunk telepíteni. Többféle csomagformátum van, a kettő legismertebb: a RedHat-féle RPM, szó szerint RedHat Package Management (RedHat-féle csomagkezelés), valamint a deb, ez a Debian nevéből származik, az ő csomagkezelője a DPKG, illetve az Apt szoftvercsalád.

A csomagok biztonságosan, titkosítva, elektronikusan aláírva helyezkednek el a tárolókban, melyek kifejezetten olyan speciális internetes helyek, ahonnan csak ilyen csomagok tölthetők le. Általában azért van egy szoftver több csomagra tagolva, hogy csak az települjön, amire tényleg szükség van. Pl. a firefox böngészőből elég, ha települ a fő szoftver, azaz maga a böngésző, valamint a magyar nyelvi csomag, nincs szükség pl. a németre vagy a franciára. Windowsban vagy külön csomagolják az egyes nyelvi változatokat, vagy óriási telepítőből települ az, ami szükséges. A csomagkezeléssel az ilyen problémák elkerülhetők. A metacsomag olyan csomag, mely megkönnyíti a szoftver telepítését, általában a szoftver nevét tartalmazza, meg minden olyan információt, ami a telepítéshez szükséges. A csomagkezelő annak megfelelően válogatja össze, hogy hogyan van beállítva a rendszerünk, pl. milyen nyelven használjuk.

Kezdő felhasználóknak erősen ajánlott, hogy az általuk választott Linux disztribúció csomagtárolóiból (és csakis abból) telepítsenek szoftvereket.

Természetesen előfordul, hogy az adott Linux terjesztés csomagtárolóiban nem található meg egy szoftver. Erre többféle megoldás is van, ezeket konténerizált csomagoknak hívjuk. Lényegük, hogy egyben tartalmazzák a szoftvert és minden függőségét. Ez megkönnyíti a szoftverterjesztést, de meglehetősen pazarolja az erőforrásokat, lassabban működik, és vegyes annak a megítélése, hogy mennyire biztonságosak. Azonban, ha nincs más választásunk, használhatunk ilyeneket is.

Mennyire használható vakon?

Az alapvető akadálymentesítési szolgáltatások általában rendelkezésre állnak a különféle Linux terjesztésekben, de azért terjesztésről terjesztésre változhat. Nekem, személy szerint a Debian disztribúcióval van jó tapasztalatom, valamint a Mate asztali környezettel. Ez a leginkább akadálymentes asztali környezet, de akadálymentessége ennek sem tökéletes. A többi asztali környezet azonban vagy csak részlegesen használható, mint pl. a GNOME, XFCE, Cinnamon, vagy egyáltalán nem, mint pl. a KDE.

Melyik disztribúció javasolható vakoknak és milyen asztali környezetet érdemes hozzá választani?

Akadálymentes céldisztribúció a BeLin (beszélő Linux) és az Accessible Coconut. Az Accessible Coconut egy indiai fejlesztésű terjesztés sok jó szolgáltatással, de lehetnek vele nyelvi és egyéb problémák. A Beszélő Linux az Informatika a Látássérültekért Alapítvány, konkrétan Hammer Attila fejlesztése. A rendszer Ubuntun alapul.

Mi a különbség a BeLin és az Ubuntu között?

A BeLinben rengeteg plusz szolgáltatás van, mely a magyar (és csak a magyar) látássérültek életét teszi könnyebbé. Így például: a rendszer eleve képernyőolvasóval és képernyőnagyítóval indul, a telepítése akadálymentes, önállóan megvalósítható. Számos olyan szolgáltatás van benne javítva, amely az akadálymentességet segíti, például: Braille-támogatás, képernyőolvasó stb. Számos kiegészítő szolgáltatás kapott benne helyet, melyek egy Ubuntuban vagy más disztribúcióban nincsenek benne. Például: információs központ, előre definiált RSS-csatornák, stb. A szoftverösszeállításnál a vakok és gyengén látók igényeit veszik figyelembe.

Kinek mit érdemes választania?

Aki kezdő és nem ismeri a Linux világát, annak vakon vagy gyengén látóként egyértelműen a BeLint érdemes választania. Aki más akadálymentesítési szolgáltatásokat is szeretne kipróbálni és már jobban ismeri a rendszert, választhatja az Accessible Coconutot. Aki pedig már rutinosabb, megpróbálhat más disztrót is. Ezek közül azokat lehet ajánlani, amelyek telepíthetők Mate asztali környezettel is, például: Ubuntu Mate, Debian, Linux Mint, Arch stb.

Egyre több Linux terjesztés fejlesztői ismerik fel, hogy az akadálymentesítésre szükség van.

Tanácsok Windowsról áttérőknek

Aki Windowsról szeretne áttérni Linuxra, annak pár dolgot el kell fogadnia.

  • Az egyik ilyen, hogy a linux nem Windows, a Windows nem Linux. Ez konkrétan azt jelenti, hogy vannak szokások és beidegződések, amelyeken változtatni kell.

  • Meg kell tanulni a Linux könyvtárrendszerét, amely Unix-szerű és más. Tudomásul kell venni, hogy az asztali környezet, a vezérlők, a billentyűparancsok, a képernyőolvasó kicsit másképpen működik.

  • Figyelembe kell venni azt is, hogy sok szoftver, amit Windowson megszoktunk, ne mérhető el. Helyette azonban számos más alternatívát lehet találni.

Összegzés

Aki át szeretne térni Linuxra, annak azzal kell számolnia, hogy egy Windowshoz képest az akadálymentesítés úgy 90-95 %-os szinten áll, ha a Windowsban elérhető szolgáltatásokhoz viszonyítjuk. Viszont, ha szerencsénk van, jó terjesztést választunk, a rendszer sokkal stabilabb, sokkal gyorsabb és a grafikus munkakörnyezet is sokkal egyszerűbb. Mivel szabad szoftverekről van szó, és az általunk használt terjesztést ingyen kínálják, bármikor újratelepíthető. A szabad szoftver nem mindig ingyenes, de szabadon módosítható, azonban a Linux terjesztések legtöbbje vagy teljesen ingyenes, mint a Debian, vagy részben ingyenes, mint az Ubuntu, ahol csak extra szolgáltatásokért kell fizetni, azonban ezeket nagyvállalatok veszik igénybe, nem otthoni felhasználók. Fizetős szabad szoftverre a RedHat Enterprise Linux lehet jó példa. Azonban nagy megelégedéssel használják a vállalatok mind a mai napig.

Források: